Tisztán él bennem a kép arról a hétről. Enyém volt a világ, minden összejött.... Emlékszem a mixre, amivel bekerültem a NEXT-re... Azóta is hallottam jó néhányszor... Emlékszem arra a korszakra, az őrült Arminba, trance-be és pörgésbe beleszeretős időszak.... Jó érzéssel tölt el.

Emlékszem az első etapra. Azt sem kétszer hallottam.  Emlékszem az emberekre, akik akkor hallgattak, és akik most. Csak néhány fő az átfedés. Tisztán emlékszem levelekre, amiket tőletek kapok hála a jó égnek még ma is. Különösen kedveseket. Nem akarok túl sokat regélni, inkább csak megköszönni az elmúlt két évet...
Két év alatt rengeteg öröm és bánat ért a műsorral kapcsolatban. Sokan szerettek, de majdnem ennyien vannak, akik belém kötnek. Pláne az ellentábor nagymenői közül. Úgy érzem, rengeteget tanultam, és fejlődtem. Az ízlésem nem változott, ezt kijelenthetem. Maximum sokkal több mindent utasítok már el magamtól, amit mondjuk két éve még nem. De legalább ennyi új dologra vevő is lettem. Egy biztos, egy percig sem érzem úgy, hogy ha változtam, akkor hátrányomra. Sokszor voltak nehéz idők, nem egyszer gondoltam úgy, hogy elég volt ebből. Most mégsem gondolom így.... Kaptam hideget- meleget, de nekem csak az számít, hogy ez a műsor még mindig megy, és a számok nem hazudnak.... Mindez csak azért történhetett, mert TI is itt vagytok! Egyedül semmit nem érek, ha nincs miért és kiért csinálni!! Mindig az a típus voltam, akit meghatnak a kedves levelek, a kis apróságok...talán mert lány vagyok. Pont ez az indok az, amit utálok, ha a fejemhez vágnak. Nem sok női dj van, akit igazán sokra tartok, de egy biztos.... Senki sem szereti, ha azért figyelnek rá, mert lány. Amennyire előnyömre kellett volna hogy váljon, annyira érzem ezt a legnagyobb hátrányomnak. Azt hiszem túl sokat agyalok most...
Szeretnék köszönetet mondani mindenkinek. Mindenkinek, akik hittek bennem, akik semmibe vettek, akik bántottak, akik szerettek és szeretnek, Judit barátnőmnek, aki ha rólam volt szó, sokszor jobban izgult nálam... Kicsit még személyeskednék. Először a 100. etapért dobok egy bigtenksz-t Dave-nek a szuper flyerért és a guestmixért, Gabinak a nagy dilemmát okozó introért és hogy hetekig elviselte a sok hülye gondolatom..., Atinak a kezdő löketért a levelezgetésekért..., és nektek akik megírtátok kéréseiteket, de főképp azoknak, akik velem tartottak. Gabi89-nek, a legnagyobb fanatiknak minden egyes hsz-t, és csak úgy mindent....mert igenis VAN MIT!

Értékelve mindent, elégedetten zártam az elmúlt két évet, és legalább olyan jól sikerült, mint a tavalyi. A 100.-ban az egyetlen furcsa, hogy a legnagyobb kedvenceim írtak közvetlen és kedves leveleket, ami csak azért jöhetett létre, mert az első igazi nagy vágyam nem. Furcsa, hogy ilyen nagy neveknek nem ciki... bár már feldolgoztam, hogy pl. Szandi egy kis giccsel K.O.-val kiütött a nyeregből, de még sok embert sorolhatnék.... Hú, de nem bánom.... Valószínűleg ez így volt megírva, és én boldog vagyok! Köszönöm!