Kedves Rosszakaróim! Nyugodtan hangot adhattok Ti is véleményeiteknek, ahogy én is megtehetem. Majd jön, hogy biztos megint leszarozok valakit, aki nem Armin. És nem.... Egy nagyon nagy pozitív csalódásról fogok írni pár sort... Sterbinszkyről.

Eléggé össze kell szednem magam ahhoz, hogy most le tudjam írni az év utolsó napját. Annyi minden  történt, és mennyi mindent ki fogok hagyni… mellesleg nehéz egy helyben megmaradnom, mert jól ledöntött a lábamról ez a buli….  igaz, szerintem lázas vagyok, menni nem tudok, és hangom alig, de bátran állítom, ez életem legjobb szilvesztere volt!! De azt is mondhatom talán, hogy életem egyik legjobb bulija is…

Többen is kértétek, hogy írjak valamit a múlt szombati Kazamatás mókáról, így engedve Nektek, megteszem. Bár bevallom, ha nem szóltok, valószínűleg nem írok. Ezt nem azért mondom, mert rossz volt, csak mert ez más. Sok tekintetben mintha nem is én lennék. De mostanában az élet más területein is vannak ilyen kirohanásaim, úgyhogy mégis bevállalom.

2008 decemberét írjuk most, és valamiért úgy érzem, összegezni kellene ezt az egy évet. Ha csak az én szemszögemből is, de akkor sem árthat. Idén is született rengeteg jó szerzemény, és talán az utóbbi évekhez képest sosem került még ennyi  jó szerzői album a lemezboltok polcaira. Kis hazánkban járt jó pár színvonalas világsztár, és hazaiak is alkottak világszintű dolgokat. Talán haladhatnánk szép sorban mindennel. Először is a fontosabb megjelenések, majd a nagyon nagy bulik, aztán kicsit írnék arról is, hogy mi mindenen mentem keresztül 2008-ban. Nem mondom, hogy nem fogok csapongani, de igyekezni fogok mindent összefoglalni és nem kifelejteni semmit.